Legtöbbször az önkritika árnyoldalairól írok – olyannyira, hogy aki ismeri a munkáimat, valószínűleg értetlenül állna a blog címén. Évek óta a kutatásom és a gyakorlatom középpontjában egy ' kritikus belső hang ' mindannyiunkkal ez túlságosan nehéz számunkra. Bár mindig törekednünk kell elkerülni, hogy ezen a „hangon” cselekedjünk, előfordulhat, hogy nem árt rosszul éreznünk magunkat tetteink miatt.

Mindannyian emberek vagyunk, és mindannyian hibásak vagyunk, de ahogyan érzelmileg és emberi lényként fejlődünk, részben abból fakad, hogy felismerjük, mikor cselekedtünk rosszul, és átérezzük az ezzel járó fájdalmat, szomorúságot, bántást és még haragot is. minket. Az érzések, minden érzés információval lát el bennünket. Meg kell tapasztalnunk, hogy rosszul érezzük magunkat kevésbé ideális viselkedésünk miatt, hogy változtatásokat eszközölhessünk és fejleszthessük magunkat.

Például fontos, hogy rosszul érezzük magunkat, amikor olyan cselekedeteket hajtottunk végre, amelyek megsértenek egy másik személyt vagy magunkat. Mégis, olyan társadalomban élünk, amely gyakran a személyes felelősség elkerülését és a „negatív érzelmek” mindenáron kerülését modellezi. Jól emlékszem egy vacsorámra, ahol egy nemrég elvált férfi megosztotta terapeutája válaszát arra a kérésére, hogy gyógyszeres kezelést kérjen az átélt fájdalom csillapítására. A terapeuta így válaszolt: „Vannak dolgok, amelyek miatt rosszul kell érezned magad, és ez az egyik ilyen.”

A betegek gyakran kérdeznek tőlem módszereket, amelyekkel túl lehet lépni, megszabadulni a fájdalmaktól vagy elkerülni azokat, amelyeket akkor éreznek, amikor rosszul bántak valakivel vagy önmagukkal. Kedveltem azt mondani, hogy az érzések kezelésének módja az, ha keresztül megyünk rajtuk, nem pedig körülöttük. Az érzések elfojtása és elkerülése szintén nem segít. Ha átérezzük a rossz viselkedés utáni negatív érzéseinket, felismerhetjük, hogy viselkedésünk milyen nem egyezik saját értékeinkkel és meggyőződéseinkkel. Ez az első lépés ahhoz, hogy tisztességes emberré váljunk, olyan emberré, akit csodálhatunk.

Az egyértelműség kedvéért nem azt javaslom, hogy azon töprengjünk, milyen rosszak voltunk, vagy verjük meg magunkat, hanem inkább azt, hogy érezzük az érzéseinket, és használjuk őket önmagunk fejlesztésére. Sokunk számára kihívást jelent őszinte pillantást vetni önmagunkra anélkül, hogy belső kritikusunk nézőpontjának áldozatává válnánk. Mégis, anélkülcselekedeteink reflexiója és megfelelő érzelmi reakció, hogyan várható el tőlünk, hogy tanuljunk helytelen viselkedéseinkből vagy fejlődjünk magunkban? Amikor megbántottunk valaki mást, felelősséget kell vállalnunk, hogy új létformákat alakítsunk ki. Íme néhány módja annak, hogyan vehetjük át a hatalmat a hiányosságaink felett, anélkül, hogy az öngyűlölet útjára lépnénk.

1. Legyen nyitott és nem védekező

Amikor megbánjuk, hogy cselekedtünk, hasznos, ha kíváncsi, reflektív attitűdöt alkalmazunk, amelyben keresünk, ahelyett, hogy elkerülnénk az érzéseket és az általuk megtestesített információkat. Feltehetjük magunknak a kérdést, hogy mit kifogásoltunk a viselkedésünkkel kapcsolatban, és hogyan hatott ránk és másokra. Meg kell próbálnunk együttérzéssel bánni önmagunkkal, ugyanúgy, mint egy baráttal, aki egy olyan problémát vizsgál, amelyen változtatni szeretne.

Ne feledje, hogy a legtöbben őszintén viselkedünk. Sok legrosszabb tulajdonságunk abból fakad, hogy életünk elején megtanultuk védekezni vagy megvédeni magunkat. Ezeket a dolgokat megváltoztathatjuk, de először fel kell ismernünk és tudomásul kell venni a létezésüket. A legpusztítóbb cselekedeteinken való elmélkedés elvezethet bennünket annak mélyebb megértéséhez, hogyan váltunk olyanná, amilyenek vagyunk. Sok érzést kelthet azokkal a körülményekkel kapcsolatban is, amelyek ezekhez az eredeti adaptációkhoz vezettek.

2. Érezd az érzéseket

Amikor olyan módon cselekszünk, amiben csalódottak vagyunk, emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy rendben van, ha érezzük, bármilyen érzésünk támad. Nem tehetünk túl rajta úgy, hogy úgy teszünk, mintha meg sem történt volna, vagy megpróbáljuk elaltatni az átélt érzéseinket. Ha teret adunk magunknak a szomorúságnak vagy a sajnálkozásnak, megtanuljuk, hogy kezelni tudjuk ezeket az érzelmeket, és növekedni tudunk belőlük, ahelyett, hogy a végletekig elmennénk, akár tagadnánk, akár hagynánk, hogy a pusztulás állapotába sodorjanak bennünket.

Fájdalmat érezni attól, hogy rosszul bánunk valakivel, akit fontosnak tartunk, vagy elszabotáljuk valamit, amire vágytunk, őszinte reakció, amely más fontos érzéseket, például empátiát vagy változásra késztet. Lehetővé teszi más érzelmek követését is, amelyek támpontokat adhatnak ahhoz, hogy miért viselkedtünk úgy, ahogyan először. Felismerhetjük, hogy a félelem, a düh vagy a szégyen érzése váltott ki bennünk, ami arra késztetett minket, hogy kiabáljunk vagy reagáljunk valamilyen módon, ami nem szolgált minket. Ezen érzések elfogadása és átengedése rajtunk a növekedés fontos része.

3. Tartsa kordában belső kritikusát

Az egy dolog, hogy hajlandóak vagyunk szembenézni hiányosságainkkal és megtapasztalni érzéseinket önmagunk jobb megértése érdekében. Teljesen más dolog hagyni, hogy egy pusztító belső ellenség zaklatjon, és az öngyűlölet állapotába taszítson bennünket. Az öngyűlölet nem vezet változáshoz vagy semmi építő jellegűhez. Mindannyiunknak vannak hibái. Integritásunk igazi próbáját az adja, hogy képesek vagyunk személyes felelősséget vállalni viselkedésünk önmagunkra és másokra gyakorolt ​​hatásáért, és hogyan fejlődünk azzá, amilyenné szeretnénk lenni.

Amint észrevesszük, hogy kegyetlen, értékelő gondolataink vannak önmagunkról, rossz úton járunk. Azok a gondolatok, amelyek csak arra szolgálnak, hogy cserbenhagyjanak minket, vagy veretesnek érezzük magunkat, biztos jelei annak, hogy hallgatunk kritikus belső hangunkra. Ehelyett továbbra is úgy kell beszélnünk magunkkal, ahogy egy barátunkkal beszélnénk, elfogadva az őszinte visszajelzéseket, miközben mélyen együttérzőnek kell maradnunk önmagunkkal szemben.

4. Gyakorold az önegyüttérzést

Az önmagunkkal szembeni őszinteség soha nem azt jelenti, hogy átrángatjuk magunkat a sáron. Az önbecsüléssel ellentétben az önegyüttérzés nem az önértékelésről szól. Inkább az önmagunkkal való bánásmód egyfajta elfogadásáról, a gondolatainkhoz és érzéseinkhez való éber viszonyulásról, valamint a közös emberségünk elfogadásáról. Szükségünk van önrészéretre, amikor befelé nézünk, mert segít, hogy ne ragadjunk el a cinikus, romboló gondolatoktól, miközben nyitottak maradunk arra, hogy észrevegyük, hogyan kell fejlődnünk. Ha a saját oldalunkon maradunk, és emlékeztetjük magunkat, hogy hibáink részei annak, ami emberré tesz bennünket, képesek vagyunk nyitottak és kíváncsiak maradni arra, hogy min akarunk változtatni magunkon.

5. Kerülje a kérődzést

Bármi is legyen, ha egy problémán gondolkodunk, az csak ront a helyzeten. Ha észrevesszük, hogy elakadunk a magunkkal kapcsolatos rossz gondolatokon, vagy eljátsszuk a hibáinkat, ideje továbblépni. Nem az a célunk, hogy pert indítsunk magunk ellen, hogy milyen szörnyűek vagyunk. Inkább őszinte reflexióra hívunk fel, hagyjuk, hogy bármilyen érzés felmerülhessen, és irányt szabjunk a jövőbeli cselekvések irányába.

6. Tegyen fel kérdéseket, és hallgassa meg a válaszokat

Amikor megbántunk egy másik embert, fontos, hogy felkérjük, hogy ossza meg véleményét, és próbálja megérteni a tapasztalatait. Törekednünk kell arra, hogy kérdéseket tegyünk fel, és meghallgassuk a válaszokat anélkül, hogy félbeszakítanunk kell magunkat eltéríteni vagy védekezni. Amikor megosztják történetüket, arra kell összpontosítanunk, hogy rájuk hangolódjunk, és visszaadjuk tapasztalataikat. Ezután megpróbálhatjuk közölni azt, amit eredetileg ki akartunk fejezni, elismerve, hogy bántóak voltunk abban, ahogyan ezt csináltuk.

Az a folyamat, amelynek során megtanulunk őszinték lenni önmagunkkal a bántó viselkedésünkkel kapcsolatbanolyan, amelyhez sok türelem és sok önérzetre van szükség. A felmerülő fájdalmas érzések átérzése a folyamat fontos része.Minél jobban el tudjuk fogadni, hogy tanuló, fejlődő és sértett ember vagyunk, mint mindenki más, annál inkább képessé tehetjük magunkat a tudatos fejlődésre és változásra. Többet megtudhatunk arról, miért védekezünk bizonyos módokon, és hogyan cselekszünk oly módon, ami korlátozza saját életünket. Ezután tudatosabb cselekvéseket tehetünk, amelyek segítenek kifejezni, kik is vagyunk valójában, és mit is akarunk.